Az MNT móresre tanítja a Magyar Szót - „A lap nem partnere a közösségnek“

  05 mart 2010
Ocenite ovaj članak
(0 glasova)

A politikusok nem ellenőrizhetik a sajtót, mert akkor elbúcsúzhatunk az objektív újságírástól, a hatalom és a politikusok bírálatától, a másképp gondolkodók véleményeinek közlésétől.
Akkor a sajtó a (hatalmon levő) politikusok szócsöve lesz. Akkor nincs újságírás – marad a propaganda.

A kisebbségi politikusok sem különbek, sokunknak volt alkalma megtanulni. Ezidáig azonban óvatosak voltak, nem mertek nyilvános nyomást gyakorolni a médiára. Nos, most más idők járnak.
Először azt kell tisztázni, hogy miért gondolják azt a politikusok, esetünkben a magyar nemzeti közösséghez tartozók, pontosabban a VMSZ tagjai, hogy joguk van irányítani a sajtót. Azért, mert valóban rendelkeznek ezzel a joggal. A Hét Nap és a Magyar Szó alapítói jogát 2004 óta ugyanis a Magyar Nemzeti Tanács gyakorolja. Ez ma sem változott meg, s nem is fog, mert a 2009. augusztus 31-én elfogadott nemzeti tanácsokról szóló törvény előlátja, hogy a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsai is alapíthatnak médiumot. A törvény szerint a tartomány vagy valamely önkormányzat tulajdonában lévő médium alapítói joga teljesen vagy részlegesen átruházható a nemzeti tanácsra.
A nemzeti tanácsokról szóló törvény azonban nincs összehangolva a tájékoztatási törvénnyel, amely előírja, hogy egy médium alapítói jogát nem lehet semmiféle formában átruházni.
Emiatt a Művelődési Minisztérium, a Független Elektronikus Médiumok Szövetsége (ANEM) és az újságírói egyesületek bírálták a nemzeti tanácsokról szóló törvény rendelkezéseit. Szerintük így a törvényhozó egy újabb lehetőséget ad a közszolgálati média magánosításának megakadályozására, pedig a privatizációt törvény írja elő. Az ANEM rámutatott, hogy a kisebbségi nyelveken történő tájékoztatás jogának érvényesítését mesterségesen kapcsolatba hozzák a sajtó feletti tulajdonviszonyok kérdésével is. Az így megvalósuló kisebbségi jogok eredménye az, hogy egyes politikai hatalmak megőrizték a média feletti hatalmukat és a szerkesztéspolitika feletti ellenőrzésüket, tette közzé ez a szervezet valamikor augusztusban.
És igaza volt.
A Magyar Nemzeti Tanács múlt héten megtartott ülésén nem nevezte ki Simonyi Zoltánt a Magyar Szó igazgatói posztjára, bár a Magyar Szó igazgatóbizottsága az igazgató megválasztására kiírt pályázatra jelentkezők közül Simonyira „voksolt“.  
De nem is ez a valódi probléma, hanem az, hogy a Magyar Nemzeti Tanács ugyanezen az ülésen úgy döntött, hogy laptanácsot alakít, s nem is akármilyet, hanem a Magyar Szó szerkesztéspolitikáját felügyelő, javaslatokat tevő laptanácsot, amelyet „politikailag meg nem mártózott”, köztiszteletben álló személyekből állítanának össze.
Dudás Károly szerint azért van szükség a „meg nem mártózott laptanács“ megalakítására, mert a Magyar Szó szerkesztéspolitikája az utóbbi időben a „vajdasági magyar közösséggel szemben halad“.
Ha valaki esetleg értetlenül szívta volna a fogát, Dudás magyarázattal szolgált: „Szomorú vagyok, hogy ilyen intézkedésekre kényszerül a Magyar Nemzeti Tanács, amely tűzoltást végez. Nem magától jött a tanács létrehozására irányuló kezdeményezés, mindez a közösség önvédelmi reakciójának az érvényesítése. A Magyar Szó nem a közösség elképzeléseit tükrözi, nem partnere a magyar közösségnek, és ellenszurkolásával gyakran a közösségépítéssel szemben halad. Míg a Hét Nap közösségépítő, sajnos a Magyar Szóról ez már nem mondható el. Magyar Szó viszont csak addig lesz, amíg a közösség akarja és eltartja. Elhallgatásokkal a közösség létét veszélyezteti. A megoldás kényszerű, és a sajtószabadsággal összeegyeztethetetlen intézkedés, de szükség van a laptanácsra“.
Ha valaki még mindig idiótaként értetlenkedne és háborogna, olvassa el figyelmesen Józsa Lászlónak, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének félmondatát, aki imígyen szólott: a laptanácsnak nem lesz nádpálcája.
Nomármost: jó lenne, ha a VMSZ irányította Magyar Nemzeti Tanács káderei válaszolnának a következő kérdésekre: Mit jelent az, hogy a Magyar Szó nem a közösség elképzeléseit tükrözi? Honnan tudják az említettek, hogy mi a közösség elképzelése? Közvéleménykutatást végeztek? Miért gondolják azt - tévesen -, hogy egy újságnak „elképzeléseket“ kell tükrözni, nem pedig tájékoztatni az olvasókat?
Mit jelent az, hogy a Magyar Szó nem partnere a magyar közösségnek? Ismétlem, a sajtó feladata a tájékoztatás.
Mit jelent az, hogy a lap ellenszurkolásával gyakran a közösségépítéssel szemben halad? Ki ellen szurkol? Netán a VMSZ ellen? Elnézést, uraim, de a sajtótermék nem szurkolócsapat.
Mit jelent az, hogy Magyar Szó csak addig lesz, amíg a közösség akarja és eltartja? Szép dolog fenyegetőzni? És ismét, önök tudják, hogy a közösség nem kívánja eltartani a Magyar Szót? Honnan tudják? Mert egyenlőségjelet tesznek a „közösség“ és a VMSZ nemzeti tanácsa közé? Az „eltartást“ illetően, valóban a közösség tartja el a lapot, az adófizető polgárok.
A közösséget illetően pedig fontos kinyilatkoztatni, hogy annak egyes tagjai úgy gondolják, hogy a Magyar Szó túlontúl a „közösséget“ képviselő párt érdekeit szolgálja.
És most mi lesz a nádpálcával? Mégis használni kívánják? A közösség engedetlen tagjait fogják vele móresre tanítani?
Ez lesz a „közösség“ képviselőjének „önvédelmi reakciója“?

Filipčev Dömötör Krisztina

Naslovi

Popularni Članci