Menni vagy maradni: Miért megyünk el, hová magyünk, mi lesz velünk?

  18 novembar 2019
Ocenite ovaj članak
(0 glasova)

A tavalyi Menni vagy maradni címet viselő, az Óbecséről, Vajdaságból és Szerbiából a jobb megélhetés reményében elvándorolt polgárokról szóló cikk- és interjúsorozatunk több 10 000 polgárhoz jutott el.

Idén folytatjuk a cikksorozatot, szintén Menni vagy maradni címmel, amelyet most is a Szerb Köztársaság Művelődési és Tájékoztatási Minisztériuma támogat.

Új sorozatunkban megpróbálunk kidolgozni egy adatbázist azokról az óbecseiekről, akik elhagyták városunkat, egyes becslések szerint akár 4000-5000 ember költözött el a község területéről, főleg külföldre. Fontos téma lesz, többek között, az is, hogy a kettős állampolgársággal rendelkező lakosok kivándorlása milyen hatással van a magyar anyanyelvű gyerekek általános és középiskolai oktatására, milyen „iramban“ csökkent a magyar tannyelven tanulók száma az utóbbi tíz évben, csökkent-e ebben az időszakban az óvodában a kétnyelvű és magyar tannyelvű csoportok száma, ki és mit tesz az elvándorlás csökkentése érdekében stb. Mielőtt a Becsei Mozaik következő kiadásaiban utánajárnánk az említett témáknak, idézzük fel az előző sorozatunkban közölt fontos információkat.

Meg kellene várni a következő népszámlálást, hogy legalább hozzávetőleges adatokkal rendelkezzünk az Óbecse községből kivándoroltak számáról. Jelenleg, ahogyan más városokban is, csak „méricskélni“ lehet: egyes becslések szerint az utóbbi években mintegy 3000-en távoztak a községből, nagy részük magyar nemzetiségű, más megítélések szerint pedig ez a szám 10 000 körül mozoghat. Biztosat mondani senki nem tud, hiszen az ideiglenesen, avagy az „örökre“ kivándorló nem köteles kijelentkezni itteni lakcíméről, „lejelentkezni“ a választói névjegyzékről stb.

A lakosok számának csökkenése azonban tény. Elég sétálni az óbecsei utcákon, megszámolni, hogy egy-egy utcában hány elhagyott, gondozatlan, leengedett redőnyű ház van. Egyre több.

A kisiskolások száma is egy adat, amely a népességcsökkenésről szól, hiszen évről-évre kevesebb a magyar tannyelvű osztályba iratkozó elsős diák. Tavaly az óbecsei általános iskolákba 323 elsős iratkozott: 178 szerb, 145 pedig magyar tannyelven.

A magyar nemzetiségű lakosok számának csökkenéséről tanúskodhat akár a 2018. november 4-én megtartott nemzeti tanácsi választás is, de ez sem mérvadó adat, hiszen nem feltétlenül a kivándorlásról, hanem lehetséges, hogy éppen az apátiáról tanúskodik. Óbecse község területén 8520 magyar nemzetiségű polgár rendelkezett szavazati joggal, s mindössze 2891-en vettek részt a választáson.

Annak ellenére, hogy néhány éve beindult a VMSZ ún. gazdaságfejlesztő mechanizmusa (Prosperitati Alapítvány), magyarországi pénzekből, az emberek nemigen jönnek haza. Főleg gazdasági okból nem, de nem ez az egyetlen ok, hanem, mint Pressburger Csaba újságíró írta: „Olyan öngerjesztő mechanizmus – vagy ha úgy tetszik, tömegpszichózis – ez, amit három Prosperitati se tudhat megállítani – ha továbbra is ennyire ’fojtós’ marad itt a ’levegő’. Meggyőződésem ugyanis, hogy nem csapott volna át a jelentős mértékű (főként gazdasági okokkal magyarázható) elvándorlás tömeges exodusba, ha nem éreznék az emberek úgy, hogy már a puszta véleménynyilvánítás is egzisztenciális kockázattal jár, hogy dúl a pártfoglalkoztatás és dívik a kontraszelekció, a kritikus vagy ellenzéki hangokat pedig teljesen elszigetelik, illetve kiirtják. Egyszóval, ha nem éreznék úgy, hogy megfulladnak (amellett, hogy esetleg éhen halnak). És bizony mindezért nem csak az ország többségi hatalmi elitje tehető felelőssé, hanem a mi kisebbségi hatalmi elitünk is“.

Különben, a Prosperitati Alapítvány falusi házak vásárlását előlátó egyik pályázatának tavalyi eredményei szerint összesen 182 pályázatot javasoltak vissza nem térítendő támogatásra. A megítélt összegek támogatottként 3,2 millió forint, azaz 1,2 millió dinár. A támogatott 10 évig nem hagyhatja el Szerbiát. A 182 támogatott között 23 Óbecse községi házastárs, élettárs, valamint egyedülálló szülő van. Idén is rengetegen pályáztak községünkből házvásárlásra, a Prosperitati helyi irodájának munkatársai azonban jelenleg szabadságon vannak, s jelenleg nem
rendelkezünk adatokkal azok számáról, akik Óbecséről pályáztak, hogy házat vásárolhassanak.

És akkor: hogy is van külföldön? A kitelepülők nagy része nem éhezik, ki tudja fizetni számláit, leárazásokon vásárol és dolgozik, dolgozik. Az alacsony képesítéssel rendelkezők, az idegen nyelvet nem ismerők, beilleszkedési nehézségekkel küszködnek. Ez a csoport, bizonyos helyeken, például Németország egyes régióiban, tömegen költözik ugyanabba a lakónegyedbe, bezárkózásuk előbb-utóbb gettójellegű lesz, s ez nehezíti a nyelvtanulást is.

Mi lehet a megoldás? A munkanélküliség gondjaival, a megélhetés kérdésével, az anyanyelvű felsőoktatás hiányával, identitászavarokkal és az elvándorlás jelenségével küzdenek napjainkban a vajdasági magyar fiatalok – derült ki a Magyar Nemzeti Tanács szervezésében, A magyar fiatalok Vajdaságban címmel 2017ben megtartott tanácskozáson.

A Hét Nap cikke szerint Tátrai Patrik geográfus „egy lesújtó ténnyel nyitotta előadását: a magyar népesség létszámának csökkenését illetően Vajdaság a harmadik helyen áll a Kárpát-medencében. A magyar kisebbség megmaradását az elöregedés és a fiatalok tömeges elvándorlása veszélyezteti. A térségben már csak 200 000 magyar él, és további csökkenéssel lehet számolni – figyelmeztetett a kutató.

A még itt élő fiatalok fele nem zárkózik el az ország elhagyásának lehetőségétől, hiszen Nyugat-Európa és Magyarország kedvezőbb anyagi körülményeket nyújt számukra, mint Szerbia. A kutatások azt mutatják, hogy a szórványban nagyobb a baj, mivel a kisebbségiek a munkalehetőség hiányában döntenek úgy, hogy a határon túl próbálnak szerencsét. Tátrai arra is rávilágított, hogy azokon a településeken, ahol nagyobb a magyar közösség, visszafogottabb az emigráció is. Ebből arra lehet következtetni, hogy nemzeti összefogással lassítani lehetne a magyarok fogyását.“ Molnár Irén, a Magyarságkutató Tudományos Társaság elnöke rávilágított arra, írta a Hét Nap, hogy a tanult fiatalok nagy része már külföldön van. Vajdaságban 3-4% között mozog az egyetemi végzettségűek aránya, ami szakemberhiányhoz vezet az országban. „2017-ben ott tartunk, hogy a 4000 továbbtanuló magyarnak a fele külföldre megy folytatni a tanulmányait. Így már kezdetben elveszítünk nagyon sok értelmiségit. És a másik felének a nagy része is elhagyja szülőföldjét, miután oklevelet szerzett. Ezek az emberek itthon nem tudnak elhelyezkedni, mert nem beszélik elég jól a szerb nyelvet. Az anyagi javak sem kielégítőek, így a családalapítás is kérdésessé válik számukra. Egyértelműen gazdasági migrációról van szó, de a kisebbségérzet is közrejátszik“, hangoztatta a szociológus.“ Végül, a hetilap cikke szerint, Ágyas Réka, a Magyar Nemzeti Tanács szakmunkatársa, „kutatása során itthon és külföldön élő magyar fiatalokat kérdezett mindennapi kihívásaikról, továbbtanulási lehetőségeikről, a munkavállalásról és a migrációs jövőképükről. Az eredmény: az elvándoroltak nem boldogabbak a szülőföldön maradt társaiknál, sőt, magányosabbnak vallották magukat. A más országokban dolgozók 70%-a a végzettségéhez képest alulképzett munkát végez, de az emigráltak többsége mégsem jönne vissza, anyagi okokra hivatkozva. Az MNT munkáját segítő szociológus rámutatott, hogy a Magyar Nemzeti Tanács ösztöndíjprogramja némileg visszatartja a vajdasági magyar fiatalokat. Mióta különféle támogatásokra lehet pályázni, többen döntenek úgy, hogy Szerbiában ülnek be az egyetemi padsorokba. Ez azonban még nem végleges megoldás a magyarság elvándorlásának megfékezésére, hiszen a hallgatók többsége az oklevél megszerzése után nem zárkózik el a külföldi munkavállalás lehetőségétől“.

A 2002-es népszámlálás adatai szerit a Vajdaságból mintegy 70 000 ember távozott, ami mintegy 50%-kal növelte meg a kivándorlók számát a két népszámlálás közötti időszakban (Popis 2002). A Vajdaságot elhagyók nemzeti összetétele: szerbek 15 258, magyarok 3 004, horvátok 683, montenegróiak 568, romák 538 (Popis 2002). Letelepedésükben Magyarország, határmenti térségek játszanak nagy szerepet. Gábrity Molnár Irén 1990 és 1993 között, ezt követően pedig 1995-ben több mint 270 000 háborús menekült Vajdaságba településéről tesz említést, akiknek 92 százaléka szerb nemzetiségű és Horvátországból, valamint Boszniából érkeztek (Gábrity Molnár 2012). Ekkor Vajdaság összlakosságának 13 százalékát teszik ki a menekültek, akik elsősorban Bácska délnyugati részén, a Szerémségben és a tartomány nagyobb városaiban találtak új otthonra. Gábrity Molnár Irén további becslései szerint Vajdaság 2 190 000 fős lakosából 1995-ben 196 000 fő menekült személy volt, és ugyanekkor 52 000 főre tehető azon vajdasági lakosok száma, akik külföldön dolgoztak (Gábrity Molnár 2008b).

A 2002-es évben 70 700 „ideiglenesen” külföldön dolgozó, illetve tartózkodó vajdasági személyt tartottak nyilván (Penev 2006). A valós szám Penev szerint azonban ennél jóval nagyobb lehet, amire a befogadó országok statisztikáiból lehet következtetni. Horvátországban 2001-ben 19 200 fő Szerbiából, többnyire Vajdaságból (többségük nagy valószínűséggel vajdasági horvát nemzetiségű lakos lehetett) érkezett menekültet tartottak nyilván (Penev 2006). A szerbiai nyilvántartások szerint 4200 fő települt át Magyarországra az 1992-es évet követően, a magyarországi statisztikák viszont 9200 áttelepült szerb és montenegrói (többségük nagy valószínűséggel magyar nemzetiségű) állampolgárról számolnak be (Penev 2006).

Bár a legutóbbi népszámlálás óta eltelt néhány évben még viszonylagos becslések sem láttak napvilágot, a kivándorlási hullám a 2011-es összeírástól érezhetően napjainkig is tart, sőt a 2011-től könnyített eljárással megszerezhető magyar állampolgárság újabb „löketet” is adott az elvándorlásnak. Badis Róbert becslései szerint a 2011-es népszámláláskor legkevesebb 5-6000 vajdasági magyar tartózkodott külföldön, és 2002-től 2011-ig nagyjából 8-9000 ezer főre tehető a közösség migrációs vesztesége (Badis 2012). A szerző magyarországi statisztikákra hivatkozva 2008-ban 17 186 Magyarországon tartózkodó szerb állampolgárról számol be és 12 556 főről, akik 1993-tól a fent említett évig váltak magyar állampolgárrá (Badis 2012). Utóbbiak 97 százaléka magyar anyanyelvű (Badis 2012). Személyes adatok a következők, de másképpen nehéz valós képet festeni az elvándorlás mértékéről innen és most, hiszen mérvadó adatok nincsenek. Az általános iskolai osztályomból ma legalább 10-en élnek külföldön, esetleg ingáznak itthonról odaátra (Magyarország).

A középiskolai osztályomból szintén legalább 10-en nem élnek Szerbiában. A családomban – ide számolom a távoli rokonokat is – legalább hatan dolgoznak külföldön. Ismerőseim és barátaim közül – kapásból – legalább 30-an élnek külföldön, s most nem csupán Magyarországra, hanem Ausztriára, Franciaországra, Németországra, Norvégiára, Svédországra gondolok.

A 2011-ben végzett népszámlálás adatai szerint Óbecse község összlakossága 37 351 polgár volt, közülük 17 309-en vallották magukat magyarnak (46,34 %). Az előző népszámlálások adatai szerint Óbecse lakosságának kb. fele-fele volt magyar és szerb nemzetiségű.

A vajdasági magyarság megfogyatkozásának okai a negatív természetes szaporulat mellett az intenzív elvándorlásban keresendők. Pontos adataink nincsenek arról, hogy hány vajdasági magyar hagyta el szülőföldjét a kilencvenes évek zűrzavarában, abban azonban egyetértenek a társadalomkutatók is, hogy az elvándorlás óriási méreteket öltött a tárgyalt populáció körében. Feltehetően több tízezer főre tehető a migrációs veszteség a múlt század utolsó évtizedében. A becslések általában 30-50 000 emigráló vajdasági magyart említenek (Kincses-Takács 2010; Tátrai et al. 2013). A magyarság a Tisza-menti övezetben (Magyarkanizsa, Zenta, Ada) tudta leginkább megtartani pozícióit, mert a létszámbeli csökkenése, illetve a szerbek létszámának növekedése mérsékeltebb volt. Óbecse községben például, a magyarság elveszítette abszolút többségét (47 százalék körüli lakossági részarány).

Filipčev Dömötör Krisztina – 1. rész (Fotók: pixabay.com)
A cikk megjelenését a Szerb Köztársaság Művelődési és Tájékoztatási Minisztériuma támogatja. A cikkben kifejtett álláspontok nem feltétlenül tükrözik a támogatást odaítélő szervezet nézeteit.


Naslovi

Popularni Članci

      

Vojvodina

Srbija